Ma nem tudtunk ellenállni a kísértésnek és csak egy "ételt" mutatunk be, de két szmszögből, tehát egy "one-in-two" értékelés jön.

Az alany:

Farsangi fánk

Az időzítés tökéletes. Mivel mindig pénteken adják el főételként azt, ami valójában desszert, ezért jövő héten már nem tudták volna eladni a farsangi fánkot, most még éppen belefért. Kivételesen az étel neve ponosan az, mint valójában! (Hurááááááá!!!:-D) Ha úgy kezded el enni ezt a fánkot, ahogyan egy átlagos ember tenné, akkor rosszul csinálnád. Én szerencsére csak egy falatig jutottam íly módon, majd felfedeztem, hogy az étkészletben van kés is, ezt kihasználva pedig eloszlattam a fánkon a lekvárt. Ez természetesen barack volt (nem kampány okokbók remélhetőleg :-)). Lekvár nélkül kicsit nehezen csúszott, de ezen kiegészítő egyből sikamlósabbá tette, de mondjuk így sem ér fel a házi fánk lekvárba tumkolt változatához. Önmagában a fánk jó volt. Természetesen volt leves is. csirkebecsinált leves, csirkemájjal. Tegnap is máj, ma is tele vagyok D-vitaminnal. Egyébként máskor szárny szokott benne lenni.

by Napimoslék

A magam részéről én becsináltam a becsinált levestől, tekintettel arra, hogy a májjal a világból ki lehet üldözni. Ha más hús lett volna benne, akkor lement volna, mert az íze nagyjából rendbe volt.

A fánk esetében én nem úgy ettem, mint tanult kollégám, így alaposan becumiztam. Merthogy a fánk tésztájának az íze alapján ez az étel kecés tojás, sok cukor, talán valamennyi rum, némi liszt, és persze egy nagy adag élesztő. Az íze olyan tömény volt, hogy minden falat után egy pohár vizet kellett innom. Ezalól a lekváros rész kivétel volt. Az összetevők miatt a tészta olyan volt, hogyha nekidobom a falnak, akkor szerintem visszapattan. A töménysége miatt ez egy érdekes, étvágyűző öszhatást kelt.De az íze a jobb lekvárelosztással valóban feljavítható volt. Ennek ellenére, ha fánkot gyártunk, a rumot kerüljük, és ne zsírba(!!) süssük.

by Üzbégparaszt

Ma ismét két fajta étel mutatunk be, bár ahhoz képest, hogy a csütörtök általában a hét fénypontja, ez a két étel nem tartozik a többség kedvencei közé. De lehet, hogy így is ez lesz a csúcspont, holnap kiderül. A mai díszpintyek:

Rántott kacsamáj

Mint a képen is láthatjátok, a köret burgonyasaláta. A hús belül, a bunda alatt elég jó volt, bár egy kicsit kesernyésebb, mint kellene. A külső része viszont maga a megtestesült rémálom. Túl kemény és még egy kicsit meg is van égve. Borzasztó. Sajnos a máj mindezek mellett még hideg is volt, amiért megintcsak nem jár dícséret. A krumplisaláta azonban emelte a színvonalat, hiszen a majonéz és a hagyma feledtetni tudták a túl rossz bundát.  Nem mondhatni, hogy egy normális héten a hét fénypontja, de most sem.

A másik delikvens:

Göngyölt pulykamell

Naszóval..

Van itt egy akkora pulykavacak, mint a középső ujjam. Ezen kívül papírvékony, ami maga után vonja azt is, hogy ahol jobban a tűz fölé volt fordulva, ott keményre égett. Az ízével nem volt baj, ahogy a töltelék is rendben volt. Viszont a tápértéke kevesebb volt egy zsírmentes joghurténál, pont a kevés hús miatt.

by Üzbégparaszt

Ezek után egy étkező hely sem mondhatja azt, hogy azért rossz valami, mert olcsó, vagy fordítva azért drága, mert jó. Hong Kong-ban megmutatják, hogy lehet ezt másként is csinálni. A Tim Ho Wan étteremben e legdrágább étel mindössze 3 font (kb 1800 Ft), pedig ez egy Michelin-csillagos étterem. 2 óra a minimum várakozás az étterem előtt, de megéri. Ilyeneket szeretnénk még látni.
/forrás: http://www.diningguide.hu//

Eredeti cikk a Telegraph-on (angol)
 

Ma ismét kettő darab étel bemutatására adtuk, a fejünket. A leves ezúttal is kimaradt, mert megint karfiol leves volt. De a lényeg:

Disznótoros:

Szóval. Először is, nekem a disznótoros alapesetben nem lecsókolbászt (igen, már megint) jelent krumplival és uborkával, hanem kolbász (rendes), véres és májas hurka plusz a köret, mondjuk és legfőképpen a krumpli. Szóval miután ezt tisztáztam, elmondom, hogy ez nem disznótoros, ez megint egy rosszul elnevezett kreáció. A disznótoros, alapjáraton egy laktató étel. Ez azonban korántsem az, ami egy ilyen ételnél komoly probléma. Az ízek azt leszámítva, hogy nem az igazi kolbászból volt, egészen jók, de a közepes szintet ütik, főleg amiatt, hogy a fűszerek eléggé kis létszámban képviseltették magukat benne, így kissé semleges az íz. Egyébként egyszer meg lehetett enni.  De a név felhasználása, ilyen módon Magyarországon, szerintem megbocsáthatatlan bűn. 

A második delikvens:

Rántott párizsi

Mint korábban arról már szó esett, a disznótoros semennyire sem volt laktató, ezért most dupla teszt alá esik a párizsi. Szerintem (napimoslék) az egyébként mirelit hús jó volt, a rizs megfőtt, de nem ragdt össze és a ketchup is a jobb fajtákból való (bár nem a legjobb). Egyszóval ez volt a jobb választás. Az íze, kicsit jobb, mint a bolti párizsié, amely lassan jobban hasonlít a műanyaghoz, mint a húshoz (tisztelet a kivételnek). De ez sem adja vissza a párizsi igazi ízét. Mondjuk a legtöbb közepes árkategóriás párizsi erre köröket verne, de ehető volt.

Ma a Tejfölös lencsefőzelék sonkafánkkal volt terítéken. A név meglehetősen zavaros? A jelentése: sima lencsefőzelék egy fasírtszerű dologgal. Iagzából nem fasírt, mert az darálthúsból készül, ebbe azonban belekerült minden, például a tegnapi hús mártásában található általam valamilyen hússzalonnának gondolt, bár ezek szerint inkább sonka génekkel rendelkező hústéglatestek. Maga az étel semmilyen kirívóan rossz tulajdonsággal nem rendelkezett, de megint ki kell emeljem, hogy a sonkafánk hideg volt. Tudom, hogy az ilyen fasírt-félék jól bírják a hideget és a tárolását, de én ezt most frissen szerettem volna fogyasztani. Az ízek nagyából rendben voltak, de a helyes név szerintem: Lencsefőzelék fasírttal, bár a fasírt nem fedi a húskeverék milyenségét, csak az ízét.

E heti gasztronómiai barangolásunkat ezennel megnyitjuk. A mai menü Sertésszelet jóasszonymódra és Pásztortarhonya.

Az első lehetőség:

Sertésszelet jóasszonymódra rizzsel

Az étel rövid leírása: sertésszelet leöntve egy barna szósszal és rizs. Az elkészítés nehézségi foka nem járkál az egekben. Ezt alátámasztja az étel is. Semmi különleges flanc, így naturan minden egyben. Az ízekkel különösebben nagy probléma nem volt, főleg a szószéval, mert annak nem nagyon volt. Egyébként a hús nem volt rágós, bár az első vágás nehezemre esett, igaz ez valószínűleg a késnek csúfolt, ám a vágás minden fajtájára képtelen konyhai eszköznek tudható be. A szószban találhatóak még szalonna darabok, de ezek az ízhatást nem befolyásolják semennyire sem. Igazából egyszer ehető volt.

Második áldozat:

Pásztortarhonya

A dolgozó állampolgárok nem mindíg érnek rá, így bejegyzésem kicsit késik(megint).

Nha, ez a készítmény a maga nemében kuriózum. Én ezt othon kolbász nélkül (IGEEEN, már megint LECSÓKOLBÁSZ!!) ismerem, jóval szaftosabban. Merthogy a fenti példány olymértékben száraz, hogy az ehetőségét veszélyezteti. A kolbász íze nem igazán passzol a benne lévő húséhoz. A tarhonya viszont meg volt főzve! Legalábbis nem volt olyan ropikemény, mint az egyik, itt az oldalon bemutatott darab. Az éhséget elmúlasztja, bár ebben inkább a sajátos íznek van szerepe.

Üdvözlet mindenkinek, a blog csak ma frissül, egyébb elfoglaltságok miatt.

A most következő készítményhez sajnos nincs kép, mivel nem voltam felkészülve arra hogy ilyen megrászkódtatás ér. A bejegyzésben megintcsak levesről lesz szó, szokásunktól eltérően

A kép egébként nem sokat mondott volna, mivel a kinézet alapján finom is lehetett volna. De mielőtt elolvassátok a bejegyzés többi részét, előtte gondoljátok végig, miből kézül a frankfurti leves.

A víz és a kolbász megvolt. Káoposzta? Akadt benne. Azonban már az első kanálnál feltűnt, hogy savanyú. De nagyon. A titok hamar kiderült: kiszúrtam, hogy a levesben furcsa zöld darabok úszkálnak. Igen, a jó öreg feldarabolt ECETES UBORKA! Köpni-nyelni nem tudtam. Hogy a francba kerül az bele? És nem egy darab, hanem 3-4 tucat! A másik alapanyag, amit nem értettem, az a goba volt. Igen, hogy a fenébe került bele a GOMBA?Ha még palócleves lett volna, megértem. Hát ha nem lett volna ezen a héten a karibi zöldségleves, ez a készítmény lenne a hét mélypontja.

Idén is megrendezésre kerül a Torkos Csütörtök program, melynek időpontja a hamvazószerdát követő nap, ami idén február 18-ra esik. Ilyenkor nagy kedvezményekkel lehet kipróbálni egyes éttermeket. Aki teheti, szerintünk nézze meg az Alabárdost, mert ők a lista szerint csatlakoztak, és az ország legjobbjai között vannak számontartva. Egyéb csatlakozott éttermek:
Budapest
Vidék

Ezeken kívűl, a MÁV-Start is meghirdette a programot, melynek keretén belül, belföldi viszonylatban (tehát az országhatáron belül) minden IC étkezőkocsijában és féláron lehet étkezni.

További információk:
http://menjunkenni.hu/

GPS-koordináták (vidék és Budapest; szoftverenként külön)
 

A csütörtöki gasztronómiai utazásunk mindig a hét fénypontjai közé tartozik. Bár a gyrosos pulykafalatokat nem veri, de ez így volt ma is. Ez pedig:

Milánói sertésborda:

Az étel összeállítása, mit azt a legtöbben tudják, egy paradicsomszószós(pürés) tészta egy darab rántotthússal. Ez nem túl bonyolult, azonban vannak benne buktatók, például az alapanyag minősége. Erre azonban nem volt incidens ebben az esetben, sőt külön kiemelendő, hogy a szokásos makarónival ellentétben nem volt tele paradicsom és hagyma darabokkal, amiért most hatalmas pirospont jár. Ezt most meg is adjuk. A hós viszont egy kicsit kemény volt, bár jobb mint a sárkánypecsenye és nem volt inas sem.  Az étel különlegessége a különböző hőmérséletben tálalás (legalább is más hasonló kategóriájú helyeken is) és én ezt nem kedvelem, na de mindegy.

Kezünkbe jutott a Time Out Budapest magyar nyelvű kiadásának első számozott példánya (a december még csak a 0. szám ). Ezen apropóból bemutatjuk, milyen a blog témájához kapcsolódó írások találhatóak benne, szigorúan betartva a szerzői jog kereteit, tehát nem közlünk sem részletet, sem teljes cikket.
Íme:
- 30 nap alatt a földkörül - benne lehetőségek a nemzetközi konyha megismerésére
- Egy évtized Budapest - Egy rövid írásocska van benne Segal Viktor séfről (kedvenc séfeink egyike)
- Asztal két főre - Randizós éttermek
- Néhány gasztróhír
- Szakácsversengés - egy cikk a Hagyomány és Evolúció versenyről (Magyar Gasztrónómiai Egyesület szervezi bővebb információ és versenykiírás: http://buvosszakacs.blog.hu
- Étteremkritikák - benne a Wang Mester Konyhája (ismerős lehet a Mesterszakácsból (Viasat3))
-Séfvallató: villáminterjú Takács Lajossal (Olimpia Étterem)
 

Ma ismét csak egy ételt kóstultunk, a másik lehetőségről, csak egy kép és egy rövid, de velős leírás erejéig emlékezünk meg.

Az étel:

Gyrosos pulykafalatok

Igen, megint pulyka, a héten másodjára. Bár ezt jobban kedveljük, meg kell vallanunk ez is egyik régi kedvencünk. A hús kellemesen volt elkészítve, nem találkoztunk rágós, mócsingos darabokkal, ami a minőséget is jelzi. A saláta rész azért nem olyan, mint egy gyrosé, de azért még ehető. Egy pontot tudok csak egy kicsit belekötni, az pedig a só egy picit rossz elosztása, de ez igazából nem volt zavaró.

Számunkra nem teljesen világos, hogy egy gyrosos, tehát görögös ételhez miért adtak rízst, annak a kommntjét várjuk.

A másik

Mivel eszünk ágában sem volt lemondani a gyrosos dologról, ezért a nevét sem néztük meg. Sajnáljuk :(  Külső elmondás alapján ehető volt. Kétszer is. Bár a fotón szereplő tányérban találtunk egy ehetetlenül mócsingos darabot (gyomorérdekből fotó nem készült), de ezt egyedi esetnek minősítjük, mert két tányérból csak egyben volt megtalálható.

Ma egy kis meglepetéssel készültünk nektek. Nem csak két főételt mutatunk ma be, hanem szokásunktól eltérően egy levest is. Íme:

Leves:

Karibi zöldségleves:

A leves egyszóval tudnám jellemezni: iszonyú. A legelső szembeötlő dolog az volt, amikor ananász került a kanalamra. Na de kérem, az ananász mióta zöldség? Ezután következett az étel szaga. Igen, szaga és nem illata. A lé szaga amikor megcsapta az orromat, majdnem a hányinger kerülgetett. De miattatok megkóstoltam. Hiba volt. Képzeljétek el a zacskós grízgombóc alaplé ízét, ami keveredik az ananász és a banán izével. Igen, banán. Hogy ez is inkább gyümölcs? Nem én adtam a leves nevét. Ha nem hiszitek, hogy a banán is szerepelt:

De a karibi gyümölcsleves sem lett volna helytálló név, hiszen akkor mit keres benne a répa? Na de mostmár mindegy. Azt hittem a kertészleves szintje alá nem lehet kerülni. Most sikerült. Egy ötfokozatú skálán (1-5): -2.

U.i. : eddig nem csak mi és feltehetően Ti nem ismertétek ezt a levest, a Google sem.

Sólet:

Első hibapont: az ízvilága gyökeresen eltérő a levesétől, így az első pár falat íze szinte rejtély marad. Egyébként maga az étel nem rossz. Ugyan a sonka egy kicsit száraz, de legalább nem a zsíros fajtából való. Azt, hogy hideg megbocsátanánk -ismerve a sólet származását (azért eszik a zsidók, mert előre el lehet készíteni, így a munkamentes napokon (értem ezalatt, amikor nem szabad dolgozniuk) nem kell főzniük sem)- de akkor legalább minden legyen hideg. Maga a sólet meleg, a sonka és tojás hideg. De azért ehető

Másik főétel:

Lecsós tarhonya:

Na, egy kis haladás. Nem kolbász, hanem virsli, bár lehetett volna pár percel tovább főzni. Valahogy nem tudtam a lecsómártás ízét kihámozni, de talán jobb is így, mert így nem gondolkozom azon, mivel fűszerezték. A paprika egész biztos benn van, méghozzá a kelleténél sokkal több. A színe is erre következtet, a képen sokkal világosabb, mint élőben (az a fránya vaku). A tarhonya? Hááát. Az olcsóbb fajta, nem éppen a legjobban megfőzve, szó szerint ropogós.

Új hónap, új hét, régi ízek. Mai ebédünk:

Bakonyi pulykaragu

Szóval a bakonyi pulykaragu. Ez az étel pulykahúsból(?), gombából és tésztából épül fel nagyvonalakban. Az első hibapontot a húsnak adom. Rágós és zsíros. Evés közben fel sem tűnt, hogy ez pulyka. A szaft hátránya a rettenetes mennyiségű olaj, amely cseppekben válik ki, ízre naggyából rendben van. A tészta al dente, tehát puha csak hideg. Az összhatás nálam egy erős közepes.

(Bocsi a nagy képért, legközelebb újra VGA-ban fotózunk!)

Bár azt mondtuk az első posztunkban, hogy nem írunk levesekről, ezt most megszegem. Az elmúlt héten szerencsénk lehetett volna a kertészleveshez. Azért csak volna, mert ezzel az étellel a múltban olyan rossz tapasztalataink voltak. A leves lényege: amit a kertész a kertben talál, ész nélkül beleönti egy vizes fazeékba és megfőzi. Ez a csupa nagybetűs MOSLÉK. Az illata leginkább a disznók eledelére emlékeztet. De ez még nem nagy baj. A nagyobb baj az, hogy én bár nem kóstoltam még MOSLÉKot, de valószínűleg pont ilyen az íze.  Bár most nem volt, régi szokás még, hogy egy kis csészében tálalják, melynek nagyrészét egy kelbimbó tölti ki. Egyszerűen szörnyű, mindenkit óva intünk tőle, ha ilyennel találkozik

A pénteki nap arról híres, hogy van egy kiadósabb leves (amivel nem foglalkozunk itt) és egy jobb, de egyáltalán nem laktató "főétel", nevezzük inkább desszertnek. Ez ma:

Tejbegríz

Aki evett már ilyen nem túl drága helyen tejbegrízt, azt tudja miről van szó. Már az óvóda óta minden gyerek kedvence. Tetején a kakaó. A hét csúcspontja lehetne, ha nem minősülne inkább desszertnek. Az íze jó, nem csomós, állaga is jó. Egy hibája van csak: a mennyiség. De ez kevésbé az étel hibája. Mindenkinek ajánljuk!

Sziasztok!

Mai bejegyzésünkben a csütörtöki ételekbe nyerhettek bepillantás, ráadásul mind a kettőbe, eltérő ízlésünknek köszönhetően. Előre bocsátom, hogy a csütörtök szinte piros betűs ünnep az étkezésünkben.

Első menü: Ananászos csirke mexikói rizzsel

Maga az étel ebben az árkategóriában kiváló. Bár láthatóan egy kicsit szétesett a csirkemell, de így legalább könnyen ehető. A kompozíció egyetlen hibája, a számomra nem túl kedves (legalábbis ez a fajta) sajt dominanciája. Félreértés ne essék, szeretem a sajtot minden formában. A rizs általánosságban jó, bár egy hangyányival több meég mehetett volna bele abból a mexikói zöldsékeverékes zacskóból. Ez eddig a hét fénypontja.

Kettes menü: Sárkánypecsenye burgonyapürével

Mármegint a jóöreg krumpli, csak megint másképpen. Ezúttal pürésítve...

De hogy megvédjem a konyhát, a krumplipüré porból van, tehát nem lehet maradék (vagy ki tudja...)

Maga a hús neve lehetne rántott csirkemell is, prézli nélkül, de mennyivel jobb a sárkánypecsenye! De megfejtettem, miért ez a neve. Szomorúan konstatáltam, hogy a brontoszaurusznak nem nevezhető adag közepe inas. De nagyon. Még a kés se vágta. Ehhez tényleg sárkányfogak kellenek. Na meg egy sárkánygyomor (vagy legalább egy keselyűé). Mivel nem akartam fulladásos halált halni egy 3. kategóriás étkezési helységben, inkább othagytam a hús negyedét...

Pozitívum, hogy ami ehető volt, az finom is, és a látványa is tűrhető volt.

Kedves Látogató!

Ez az első postunk, melyben lírjuk a blog keletkezési körülményeit és első tapasztalatunkat. Blogunkban a menzai,gyoréttermi, utcai árusi és éttermi táplálékokról fogunk tudósítani. Mint a címből is kitaláltátok, nem feltétlenül a legjobbakat fogjuk kiemelni, sőt....

Többéves tapasztalatok után úgy döntöttünk, a legkirívóbb ízű/szagú/állagú kajákat, lehetőleg fényképpel illusztrálva kitesszük erre az oldalra.
A blog a főételekre koncentrál és a számunkra nem kedves ételeket eldobandjuk (mint a Szent Antiochiai kézigránátot), mivel még a disznók sem esznek meg mindent.
 

A mai ételkülöllegesség a "paprikás krumpli"

Ti is láthatjátok milyen guszta. Ezt az érzést csak az íze múlja felül. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy egy "ebéd" ára kevesebb mint 300 Ft. Ettől csodát nem várhatunk, ám lehet ezt jobban is, lehetőleg ezt is megmutatjuk. Mellesleg a benne látható lecsókolbász már hétfőről ismerős, akkor éppen hentestokány volt a neve. Ennek feljavítása a mirelit krumplival  (zacskós, mélyfagyasztott) plusz a fűszerek összhatása felejthetetlen élmény.