Ma egy kis meglepetéssel készültünk nektek. Nem csak két főételt mutatunk ma be, hanem szokásunktól eltérően egy levest is. Íme:

Leves:

Karibi zöldségleves:

A leves egyszóval tudnám jellemezni: iszonyú. A legelső szembeötlő dolog az volt, amikor ananász került a kanalamra. Na de kérem, az ananász mióta zöldség? Ezután következett az étel szaga. Igen, szaga és nem illata. A lé szaga amikor megcsapta az orromat, majdnem a hányinger kerülgetett. De miattatok megkóstoltam. Hiba volt. Képzeljétek el a zacskós grízgombóc alaplé ízét, ami keveredik az ananász és a banán izével. Igen, banán. Hogy ez is inkább gyümölcs? Nem én adtam a leves nevét. Ha nem hiszitek, hogy a banán is szerepelt:

De a karibi gyümölcsleves sem lett volna helytálló név, hiszen akkor mit keres benne a répa? Na de mostmár mindegy. Azt hittem a kertészleves szintje alá nem lehet kerülni. Most sikerült. Egy ötfokozatú skálán (1-5): -2.

U.i. : eddig nem csak mi és feltehetően Ti nem ismertétek ezt a levest, a Google sem.

Sólet:

Első hibapont: az ízvilága gyökeresen eltérő a levesétől, így az első pár falat íze szinte rejtély marad. Egyébként maga az étel nem rossz. Ugyan a sonka egy kicsit száraz, de legalább nem a zsíros fajtából való. Azt, hogy hideg megbocsátanánk -ismerve a sólet származását (azért eszik a zsidók, mert előre el lehet készíteni, így a munkamentes napokon (értem ezalatt, amikor nem szabad dolgozniuk) nem kell főzniük sem)- de akkor legalább minden legyen hideg. Maga a sólet meleg, a sonka és tojás hideg. De azért ehető

Másik főétel:

Lecsós tarhonya:

Na, egy kis haladás. Nem kolbász, hanem virsli, bár lehetett volna pár percel tovább főzni. Valahogy nem tudtam a lecsómártás ízét kihámozni, de talán jobb is így, mert így nem gondolkozom azon, mivel fűszerezték. A paprika egész biztos benn van, méghozzá a kelleténél sokkal több. A színe is erre következtet, a képen sokkal világosabb, mint élőben (az a fránya vaku). A tarhonya? Hááát. Az olcsóbb fajta, nem éppen a legjobban megfőzve, szó szerint ropogós.