Ma péntek, azaz a "desszertes" nap van. Így sajnos nem laktunk jól, mert a "gulyás-leves" a kb. 3 darab húsdarabka kivételével nem tartalmazott semmi laktatót sem. Nézzük mivel kellett volna jóllaknunk.

Tejbedara kakaóporral

Ez az az étel, amit (majdnem) mindeki szeret. Nem túl bonyulult, ellenben finom. Még mielőtt valaki szóváteszi, hogy miért emeltem ki a kakaóport, azelőtt elmondom, azért mert ez volt a hivatalos megnevezés. Én is viccesnek tartom. De visszatérve az ételhez. Sajnos úgy jártam, mint tegnap. Nagy várakozás, alacsony teljesítmény, ám szerencsére nem annyira, mint tegnap. Itt most csak egy komoly problémát véltem felfedezni, ez pedig a túlzott mennyiségű víz. Igen víz, nem tej, mert ugyebár olcsóbb és a tejnek legalább lett volna íze. Mint ebből kitataláltátok az étel textúrája nem jó, túl közel van a leveshez, egy krémleves szinte sűrűbb. Az íze nem volt rossz, de a sok víz miatt eléggé háttérbe szorult. Ezek alapján kijelentem, hogy ez egy gyenge hét gyenge, ám mégis csúcsponton való befejezése.

Csináltunk egy videót akit érdekel megnézheti itt.

Elindultunk a Twitteren is, így most már ott láthatjátok, miről szól az új bejegyzésünk.

Nevünk ugyanígy: napimoslek

Kövess Twitteren

Itt fogjuk közölni a frissítéket is

Ma egy ételt próbáltunk ki, pedig két lehetőség volt és a másik sem ígérkezett rossznak. Ám megpróbáljuk megoldani a problémát és külső munkatársat hívunk segítségül. Az általunk fogyasztott étel pedig:

Hawaii pulykamell

Őszinte leszek és elmondom, hogy nagy elvárásaim voltak a hússal szemben, mert szeretem. Ám a nagy várakozások sokszor nagy csalódásokhoz vezetnek. Ennek lehettem ma a részsese. A szigorú akarok lenni, nem tudok semmi jót sem mondani. Ha kevésbé, akkor azt mondom, hogy a kukoricás rizs jó volt. De a hús az szörnyű. A neve hawaii mert van benne ananász, ami az étel fénypontja. De a mell, olyan mértékben száraz, hogy már szinte ehetetlen. Tudom, hogy a mellnél ez könnyen előfordul, de akkor sem jó. Az elején ez tűnt fel. Ám a végére sajnos előjött egy másik hiba is, rágós. Szerintem minden hús halála, ha száraz, és rágós. A szárazságot elvben az ananásznak kellene elütnie, de mivel valamilyen felvágott volt berekva közéjük, ezért erre esélye sem volt. A sajt, mint az a képen is látszik, erősen megégett. A mai ebédtől így nagyon el vagyok ájulva, de nem a jó értelemben. Nehéz valamit ennyire elrontani

A másik lehetőség:

Rántott csirkemell

Remélhetően külsős munkatársunktól....

A tegnapi Rammstein koncert után teljesen eufóriában vagyok és úgy gondolom ez kihat a mai véleményalkotásomra, így ilyen hozzáállással ovassátok. Egyébként pedig eljött a várva-várt nap, újra két ételt tudunk bemutatni. Az első

Piedone kedvence

Itt jön normális esetben a kép, de most először írok. A név alapján mire gondoltok, mi ez az étel? Gondoljatok valamire, mielőtt ránéztek a képre és elolvassátok a továbbiakat. ... Nem, nem jó válasz. Bármire is gondoltál, feltételezhetően, sőt biztosan más. Hogy ne áruljunk teljesen zsákbamacskát azért itt a kép:

Ugye jól sejtem, hogy nem erre gondoltál kedves olvasó. És ez mi: Piedone kedvence, bár erről ő valószínűleg nem tud. Az étel lényege, hogy egy sóletszerű babfőzelék kutyulmányt összekevernek pörkölttel. Nem túl bizalomgerjesztő? Értetek mindent. Szóval. Az első és legnagyobb problémám, hogy egy kb. 2-3cm-es csont darabka volt a húsban. Ez már a sokadik emberölési kísérlet ellenem. De mint látjátok túléltem. Maga az étel nem volt túl jó. Nekem valahogy nem ez az ízlésem. Kicsit tömény is volt, a textúrája pedig khmm khmm. A főzeléktől meglehetősen távol áll, bár még nem leves. Üzbégparaszt, a Piedone filmek nagy szakértője (én leragadtam Tarantinónál és az Amerikai História X-nél) elmondása szerint, a filmekben Piedone még hasonlót sem eszik. Hiszek neki. Szóval nem volt a mai nap egy csúcspont, ha csak nem heti minimum, bár szerdán ezt még túlzás mondani úgy, hogy nem volt hétfő.

Második lehetőség:
Lencsefőzelék

Na, végre visszatértem. Köszönettel B. Gatesnek, a számítógépem az előző két héten az ötvenes évek színvonalán volt, csak nem nőtt meg akkorára. Aztán egy ideig csak egyfajta étel volt, de most végre valahára visszatértem.

Nos, a képen látható élelmiszerkészítmény ránézésre jó is lehetne. A színe alapján valóban eladható lencsefőzeléknek. A kolbász persze ismerős, régi vendég tányérunkon, ami mostmár nálam az állandóság jelképe: mindíg rossz. Maga a főzelék sem kategóriája legjobbja. Bár alapból nem vagyok a lencse híve, ez az étel csak erősítette bennem az ellenszenvet. Száraz, ugyanakkor túl savanyú, talán az állagára jár némi dícséret.

Jó tanács: lencsefőzeléket általában sós, erős ízű húshoz készítsünk mint az oldalas, mert ez az ízetlen kolbásszal nem megy le. A másik, hogy az ízesítésnél ecet helyett citromlevet használjunk, de lehet bele egész citromkarikákat is tenni.

by Üzbégparaszt

Végre! Ezt is megéltük, meg van az első magyar Michelin-csillagos étterem. Ez pedig nem más mint a Costes. Ez azért is fontos, mert a díj az egyik (ha nem a leg-) elismertebb díj a gasztronómiában. Ezzel a Costes a második, a volt szocialista tömb országai közül, aki ezt a minősítést elnyeri, eddig csak egy prágai étteremnek sikerült. Persze ez még nem a vége, hiszen még "csak" egy csillagot szereztek meg, a cél nyilván a 3 csillag (ez a maximum). Az étterem egyébként elnyerte az Diningguide "év étterme"-díjat is idén. A "nagy piros könyv" (nem Mao-é) egyébként még 4 magyar éttermet említ, melyek Bib Gourmand minősítésben részesültek. Ez azt jelenti, hogy kíváló az ár-érték arányuk. Ezek: 21, Bock, Arcade, és Csalogány 26.

Gratulálunk mind az 5 étteremnek és reméljük még tovább tudnak fejlődni és Magyarrszág lesz az első a volt szocialista tömb országai közül, ahol 2 vagy akár 3 Michelin-csillaga van egy étteremnek.

Mivel a Michelin Guide nehezen elérthető ezért közzétesszük a hivatalos linket, ami tartalmazza a lényeget. Itt tudjátok letölteni! (ha nem megy a link: http://tinyurl.com/yazuflc)

Ma ismét nem találkoztunk a menü választási lehetőséggel, ezért megint csak egy ételt mutatunk be. Jó hír, hogy végre Üzbégparaszt gépe is működik. A tárgyra térve, a mai étel:

Pásztortarhonya

Na ez egy érdekes étel. Van benne tarhonya meg mindenféle hús. Kicsit "hentestokány-fíling"-je van az egésznek. Az íze azonban sokkal rosszabb. Sajnos csak fél uborka jár hozzá, pedig ez utóbbi segít elnyomni a pásztortarhonya ízét. Megint egy ízű volt, de olyan semmihez sem fogható. Nem volt finom, de még közepes sem. A cigánypecsenye sokkal vonzóbb lett volt, de az nem volna, ami jogos, mert ki akarna ilyet enni, ha van sokkal jobb is. Ez egy felejthető étel volt, bár nem a legrosszabb, amit valaha ettem. 2/5

A tegnapi okokból kifolyólag ma is csak egy ételt mutatunk be. Ez pedig a

Szilvás gombóc

Valószínűleg sokan ismeritek a Padlás című musicalből a szilvás gombócot. Aki esetleg nem ismeri annak ajánlom a youtube-ot: link . Általában jó, de azért főételnek nevezni nagyon erős túlzás. Mondjuk azt sem lehet mondani, hogy kiemelkedően jó, mert mirelit, és ráadásul nem is csúcskategóriás. Kicsit mindenből kevés van benne, bár ha szerencsések vagyunk, kifoghatunk egy-két szilvásabbat. A porcukrot sem vitték túlzásba és azt sem lehet mondani, hogy szétégette volna a szánakat a meleg. Egyszóval: közepes.

Elérkezett a csoda. Választhattunk volna két lehetőség közül. Hogy ezt mégsem tettünk, ennek egyszerű oka van, a csirkepörkölt nem volt szimpatikus.

Vasi pecsenye:

Biztosan sokan emlékeztek még a sárkánypecsenyére. Ez körübelül ugyanaz, csak más a neve. Ez nem lehet ugyanis vasi pecsenye, mert az fél napig tejben ázik, ez azonban azt sem tudja,  mi fán terem a tej. Segítség: tehénben. Szóval ez inkább egy párizsias sertésszelet. Az íze nem lenne rosz, de a fűszerek eléggé kisebbségben vannak, nem adnak semmit sem hozzá az ételhez. A hús nem volt rágos, ám egy pár fokkal lehetett volna melegebb, mert ez csak langyos volt. Igazából az egész étel olyan langyos volt. A krumpli azonban forró. Eddig talán tényleg a hét legjobbja.

Jó hír: ma már láttuk a másik lehetőséget. Rossz hír: nekünk nem jutott. Talán holnap már mind a kettőről beszámolhatunk.

Mai menü:
Vadas csirkemell tokány

Ez az étel ismét műfajteremtő. Jóbarátunk, a Google még nem hallott róla. Most fog. A név érdekes, de többé-kevésbé takarja a valóságot. A hús jó volt, kellően átfőtt, és megfelelő méretre volt aprítva. A méret a tésztánál számomra már nem volt ennyire jó. Én szerintem egy ilyen jellegű ételhez nem kellene spagettitésztát adni, azt hagyjuk meg az olaszos ételekhez, ez pedig nem az. A szósz ugyanolyan, mint mindig, sematikus. Semmilyen extrát nem tud felvonultatni. Az ízek hozzák a egszokott színvonalat, de valami pluszt is szeretnénk már érezni. Egy kis fűszerért könyörögnek az ízlelőbimbóink!

Rejtélyes okokból kifolyólag, mostanság eltűnik a másik választási lehetőség, így nem igazán tudunk két ételt bemutatni. Most sincs ez másképpen.

A mai étel:
Sárgaborsófözelék

A főzelék állagával nem volt probléma, nem folyt le a kanálról és nem voltak benne csomók sem. A hőmérséklete is jó volt, valamint  a neve is. Az íze nem volt rossz, de nem éreztem rajta semmi átütőt, amire azt mondtam volna, hogy ez igen. Kicsit semleges volt az íz, van egy alapos gyanúm, hogy ez egy "porfőzelék" volt. Ezt alátámasztja a kicsit poros mellékíz is. A feltétről ne kérdezzétek, hogy mi, mert mivel nem néztem meg fogalmam sincs. Biztos, hogy nem fasírt, bélszín vagy bundázott virsli. Belülről talán leginkább a fasírtra hajaz, de mégis más, na meg a formája.

A főzelékhez desszertként csokis süti is járt. Ezt kár volt megkóstolni is, mert a nem túl erős főzelékhez képest, ezt hatalmas mélyrepülés volt. Pedig a tészta puha volt, de ez az egyetlen pozitívuma, szerencsére a desszerttel nem kell foglalkoznom

Sziasztok, újra itt vagyunk és bemutatjuk nektek a mindennapi moslékunkat. A leállás oka nagyon egyszerű. Nem, nem kaptunk ételmérgezést, sőt szalmonellát sem. Az ok: én beteg voltam, Üzbégparaszt gépe pedig vergődik.

Szóval, most egy egyhetes kihagyás után újra átléptem a közétkeztetési "központ" küszöbét. Igazából nem hiányzott, jól elvoltam otthon is de muszáj. A mai "étlapon" bácskai rizseshús szerepelt.

Főbb összetevők: rizs, marhahús, uborka. Az íze hozza a tőle elvárt (nem túl magas) színvonalat. A hús kellően átfőtt, de a rizs egy kiicsit több időt töltött a kelleténél a forró vízben, mert bizony eléggé összeragadt. Szóval ez most egy erős közepes. A receptet megnézve azért nem telejsen egyezik a név és a tartalom.

Jelenleg itthon vagyok betegen, Üzbégparaszt nem tudom, miért nem ír (talán, mert paraszt :D). Addig is megcsináltam az oldal mobilkódját. Ez arra jó, hogyha van megfelelő program a telefonodon (letöltés igy), akkor ő felismeri a kódot, és egyből ugrik az oldalra.

Ma egy hónapos a blog! Isten éltesse! Reméljük elnyerte a tetszéseteket. Ezt az alkalmat szeretném kihasználni arra, hogy egy kis névmagyarázatot adjak.
Sokan úgy gondolják, legalább is a környezetünkben élők, hogy itt csak rossz ételekről lehet szó. Pedig ki mondta, hogy például a malac nem szereti a moslékot. Ha ez lenne, nyílván mással táplálkozna. A név inkább két másik dolgot kíván kifejezni.
Első: a napi betevő. Aki olvassa a blogot láthatja, hogy minden hétköznap frissül és leírjuk mit ettünk aznap. Ez a napi mosléknak arra a tulajdonságára utal, hogy a malac is mindennap eszik és persze nem mindennap a legjobbat, de nyílván van amikor kifejezetten jót.
Második: mindenki ismeri a közkeletű mondást: Vályúhoz! Az étel körül az emberek úgy csoportosulnak, mint a malacok a vályú körül. Nem állnak meg egy pillanatra élvezni az örömöt, inkább csak bekapnak valamit és rohannak tovább. Ilyen szempontból mindegy mi az étel, ha nem élvezzük, nem törődünk vele ez akár a moslék is lehet. Mi ez ellen szeretnénk kezdeni valamit, először magunkkal, hogy megfigyeljük, milyen az étel és azután elmondhassuk Nektek. Ez közel áll a MGE által meghirdetett Chartához, de ez egy más tészta :)
Célunk nem az, hogy csakis rossz ételeket mutassunk be, hanem, hogy keressük a jót és kritizáljuk a rosszat, hogy ebből mindenki tanulhasson.

Tehát a napi moslék nem egyenlő azzal, hogy itt csak rossz ételek lesznek-vannak. Itt a napi főétkezéseinkről írunk, ahol a többi ember viselkedik úgy, mint a malacok a vályúnál.
Ezt a bejegyzést vehetitek ars poetica-nak vagy manifesztumnak és reméljük Ti, a blog olvasói is egyetértetek benne és ha Ti eddig ilyen "malacok" voltatok akkor ezután megpróbáltok emberek lenni és nem úgy gondolni az ebédre, mint zabálásra.
Étel nélkül el van az ember néhány napig.

De inkább:
Étel nélkül lehet élni, de felesleges!

U.I.: A kommentezés lehetősége minden regisztrált (inda) felhasználó számára engedélyezett. Ezt szeretnénk, ha jobban kihasználnátok, mert csak a hibák ismeretében tudunk jobbak lenni.
 

Ma ismét csak egy "ételt" tudunk bemutatni, ami inkább a desszert kategóriába kívánkozik, mint a főételek közé, de a leves után volt, tehát főétel.

Fahéjas tejberízs

Nincs különösebb hozzáfűzni valóm, mert ezt nem lehet elrontani, annyira egyszerű, még én is meg tudom csinálni :D Az állaga nem volt csomós, tehát jó, bár ha belegondolok, ezen a héten ez már a rízs egy sokadik fajta felhasználása, most hirtelen ez a 3. ami beugrik (sima, rizibizi, tejberízs). Egyszerű és finom. Két tányér ilyen és egy tányér leves már étkezésnek is mondható.  A fahéj kellemes és jó ízű, bár nem biztos, hogy a tejberízs az ideális párja a csókakői kolbászlevesnek.

Ma ismét csak egy ételt volt módunkban kipróbálni, önhibánkon kívül. Ez pedig:

Dubbary csirkemell rizibizivel

Első megfigyelés: nem jó a név. A Dubarry-mód egyik lényeges eleme a karfiol. Ennek itt se híre, se hamva. Mondjuk nem is szeretem a karfiolt, de azért a lényeg ne hiányozzon az ételből. Legközelebb a húst hagyják ki? Egyébként az ízek jók, végre egy kis fűszerezést is felmutattak a konyhán. A hús elég puha volt, már a tányéromba került, egy hússzerű, ehetetlen valami, amiről már a villa beledöfésekor látszott, hogy nem lesz jó vége, nem is lett. A rizs eléggé csomókban volt. Csütörtökhöz képest gyenge.

Ma a konyha nem túl aktív munkájának köszönhetően csak egy főzeléket tudunk bemutatni.

Zöldbabfőzelék fasírttal

Szóval a főzelék. Az állaga közepesnek mondható, mert azért a levesnél sűrűbb de a kanál nem áll meg benne. Ezt közepesre is értékelem. A bab egy kicsit még főhetett volna és akkor még egy kicsit puhább és jobb. Alapjaiban nem rossz. A fasírtról nem lehet sok mindent elmondani, mert semmi extra tulajdonsága nincs, mondjuk íze sem sok. A fűszerekkel csak távoli rokonságban áll, de lehet, hogy látta már őket. Egy ebédre jó volt, bár a jóllakástól messze, mint Makó Jeruzsálemtől

Ma egy ételt mutatunk be, mert Üzbégparaszt nem volt hajlandó kipróbálni a másik lehetőséget, szerinte annyira gusztustalan volt. Így a mai menü:

Hentes sertésszelet kagylótésztával

Mielőtt nagyon belemennénk az ízekbe, tisztázni szeretném, hogy nem bolondoltunk meg. A képen krumpli van, a tányérban is az volt. Ebből két lehetséges következtetést vonok le: 1., kagyló tészta = krumpli (nem valószínű) 2., a konyhán nem ismerik a kagylótésztát és a krumplit. Meg kell jegyeznem, hogy a prominensek tésztával kapták. Még egy kérdés: honnan van a krumpli? A másik két lehetőséghez rizs valamint a kiemelteknek magos zsömle volt, szerintem egyik sem krumpli, de ki tudja. Szóval az étel. Gyakorlatilag ez a hentestokány egy másik változata, amiben nincs lecsókolbász és a szelet húst nem vágták fel. A húsról annyit szeretnék mondani, hogy szinte nem is volt. A szelet mérete semmiképpen sem nagy, viszont a papír mellette vastagságban betonfalnak tűnik. Persze, ki kell klopfolni a húst, hogy átsüljön, de ez már ilyen vékonysággal szobahőmérsékleten megteszi ezt. Egyébként az ízekkel nem volt probléma, volt benne egy kis uborka és párizsi és ízben hozta a hentes névvel ellátot katyvaszok színvonalát.

Ma ismét nem volt módunk két féle ételből választani, csak papíron, így megint csak egy étellel foglalkozunk. Ez pedig:
 

Bolognai spagetti

Egy kérdés: a spagetti szó nem azt jelenti, hogy spagetti tésztával készül? (Majd Gianni megmondja:)) Mert ez ugyanaz a tészta, amivel a makarónit is csinálják, viszont a spagetti tészta lényegesen hosszabb ennél. Na mindegy! Fontos különbség a makarónihoz képest, hogy nincs gomba. Plusz pont a tudásért. Az étel íze alapjaiban jó, szerencsére nem volt benne túl sok hagyma darab, ellenben más tányérokban lombkorona méretű babérlevelek köszöntek vissza.  (Halkan jegyzem meg, hogy babér levélről nem ír az eredeti recept.) Szóval egy újabb nem túl nehezen elkészíthető, több kisebb hibával bíró ételkompozícióval van dolgunk, ami a többség tetszését elnyeri, mert hát tészta. Az elnevezéssel megint vannak problémák, de ezen már szinte meg sem lepődünk.

Ma mákos tésztával kedveskedtek nekünk, más választásunk nem volt, így hát ezt mutatjuk be:

Mi lehet rossz a mákos tésztában, ha valaki nem utálja a mákot? Semmi. Ez most is így van. A tészta nincs tűlfőzve és még a mák adagja is emberi. Egy dolgot sajnáltam, máskor egy hangyányi citromot tesznek bele, ami számomra kedvesebbé teszi, de ez igazából nem kötelező és azért elég jó volt így is. 

Ma reggel Torkos Csütötrtök napjára ébredtünk. Ez a jó evések napja, habár elkezdődött a böjt. Ma egy étellel tudtunk ebédidőben ez előtt tisztelegni.

Lapitíott csirkemell cézár öntettel és salátával

Mi a lapított csirke? Olyan amit kiklopfoltak. Hogy ez természetes? Lényegtelen, valamilyen készeredett nevet kell ennek is adni - gondolhatta a könyhafőnök. Maga az étel sok különlegességet nem rejt magában: "lapított" hős, némi fűszer és kész. Az átsütés mértéke jó. A rizs jó. A saláta iszonyúan nem jó. Teljesen uralkodik benne a hagyma. Egyszóval, egy tűrhető, nem rossz étel, bár a salátát hanyagoltam volna

Kiegészítés Üzbégparaszttól.....

Ma ismét két étel ismertetőjével jelentkezünk. Mindkettő hús.

"A" menü
Gombás csrikemáj burgonyával

Már megint máj!!! Ez már nekem fáj. Azt hiszem mérgezésem lesz tőle. Az emberek többsége nem kifejezetten rajong érte, miért kell ezzel tömni őket, habár én igazából nem tartozom közéjük. Tudom, hogy egészséges, de a jóból is megárt a sok. Rám egyébként rossz hatással lehet. Kezdem elveszteni az ízlelőbimbóim érzékeit. A mai ételben példéul nem fedeztem fel a gombát, vagy csak vasárnap óta elfelejtettem az ízét? A nagyobb probléma, hogy nem is láttam. Az egy dolog, hogy távolra vak vagyok, de közelre eddig nem volt probléma. Megítélésem szerint így egy újabb elnevezési problémával állunk szemben, mert a gombás húsban nincs gomba, ezen okból kifolyólag pedig értékelhetetlen. Ellenben, ha csak csirkemájként tekintünk rá, akkor egészen jó volt, tekintettel arra, hogy végre nem hagymadaraboktól volt tele a tányér. A krumplit pedig úgysem könnyű elrontani.

U.i.: Lehet, hogy a májtúltengés miatti ízérzékelőközpont kiesésem miatt nem éreztem legutóbb az édes-savanyúban a savanyút ;)

"B" menü
Temesvári sertésszelet

Két dologba tudok belekötni: az egyik az, hogy a rizst nem főzték meg eléggé, szó szerint ropogós volt. A másik, hogy a sertésszelet nem attól lesz temesvári, hogy leöntjük bablevessel. Merthogy itt ez történt, a sült húst nyakonöntötték a zöldbablevessel. Kár érte, mert egyébként finom lett volna, bár a legtöbb bemutatott kaja között üde színfolt. 

Ma ismét egy "one-in-two" teszttel jelentkezünk, de most nem leszünk nagyon különbözőek, mert közös egyetértésben a mai moslékot tettük meg a hét mélypontjának.

A napi moslék:
Édes-savanyú pulyka rizzsel

Szóval édes-savanyú. Ez a név egy keleti, elsősorban ázsiai ételre enged asszociálni, leginkább kínaira. Ezzel nincsen problémám. Csak a megvalósítással. Első ízlelésre semmi nyoma a savanyúnak, a mártás csak édes az ananásztól, túlzottan is. Ez sokáig nem változik. Majd egyszercsak belefutok a savanyúba. Eddig nem érezhettem, mivel nem volt rendesen szétfőzve, most azonban csak ezt éreztem. Borzalmasan erős volt. Ez felért egy gyilkossági kísérlettel. Nem vicc. Az i-re a pontot azt tette fel, mikor két villával később találkoztam egy húsdarabbal, melyről kívülről nem látszott, de belül egy legalább 3 centis csontocskát (ha hal lenne akkor lehetne szálka) találtam. Úgy érzem ennél mélyebbre nem lehet süllyedni. Az "étel" neve: ananászos pulyka csipős gombóckával. Csak ellenségnek, vagy még neki sem.

Mai gaszronómiai kalandozásunk egy tőről fakad és két irányba ágazik. A közös kiinduló pont a húsgombóc. Az első esetben töltött káposztának hívják, a második esetben pedig húsgombócnak paradicsomos mártással és krumplival. Tehát a választási lehetőségek skálája rendkívül széles.

"A" változat
Töltött káposzta

Az első kérdés a tálalás megközelítése: első lehetőség, hogy a mostanában nagyon menő, a reformer szakácsoktól átvett újítással, az étel "robbantásával" van dolgunk, vagy estleg a második lehetőséggel, mely nemes egyszerűséggel a könnyeb tálalást (nem kell a káposztába beletölteni) jelenti. Szerintem az utóbbi változat a valószínűbb. Ennyit a negatívumokról. Maga az étel elég jó, kár, hogy ezt egy pár darabka hússal már ismerjük ( a húsgombóc helyett) székelykáposzta néven, de ennyi baj legyen. Most nem panaszkodom arra sem, hogy az étel hideg, hiszen meleg sőt majdnem forró volt. A szaft is rendben, talán egy kicsit sok. Egy újabb olyan étel, amit nehéz elrontani és jó is.

"B" változat
Húsgombóc paradicsom mártással és kruplival

Néha az ételeknek olyan az íze és az illata, hogy az ember elmenekül tőlük. Hát, a mai menüt ez nem fenyegette.

A képen nem tudom, mennyire látszik, hogy a krumpli túl van főzve, de nagyon. Több benne a víz mint a krumpli. A paradicsomszósz egy ízetlen, híg lötty. Fűszerezése mindegyiknek hagy kívánnivalót maga után. A húsgombócot már tanult kollégám megemlítette. Az ilyen univerzális ételekkel az a baj, hogy nekik sincs ízük. Az ízetlen gombóc a vizes, túlfőtt krumplival és az éppen hogy ízesített paradicsomlöttyel nem a legjobb összeállítás. Az egyetlen pozitívum, hogy íz hiányában a vendég nem ugrik fel az asztaltól az első falat után.

Náthások, akik nem érzik az ízeket, nyugodtan fogyaszthatják, mert nekik mindegy. De akiknek rendben vannak az ízlelőbimbói, kerüljék az ehez hasonlókat.

by Üzbégparaszt

Elérkezett ez a nap is. Étteremkritika a napimoslékon. Ez eddig nem volt, csak itt, csak most ezt is mondhatnám, de ez nem igaz, mert remélhetőleg lesz még ilyen. Első alanyunk a Szélkakas Étterem Gödöllőn.  Egy pár szó az étteremről. Gödöllő központjában található (Budapesttől mintegy 30km keletre az M3 autópályán) és a kihelyezett trófeák és emléklapok alapján 2004-ben és 2006-ban (ha jól emlékszem az évekre) közönség díjas volt az Enderson-nál.
Az étel, amit ettem erdészné levese és mozzarellás, bazsalikomos csirkemell volt roston.
A levesről csak annyit, hogy jó volt. A jelentése gombaleves zöldségekkel. Az zöldségek jól átfőttek, puhák voltak egyedül a gombák voltak számomra egy kicsit nagyok. A fűszerezése számomra megfelelő volt.

Most jön az étkezés fő pontja, a fő étel:
Mozzarellás csirkemell friss bazsalikommal roston

A tálalás ízléses, bár lehet, hogy egy kicsit nagyobb tányér jobb lett volna, na és persze trendibb. A hús jól át volt sülve, puha volt egy helyen volt csak egy picit inas. Ízre is jóvolt, egyedül a bazsalikom elosztása hagyott maga mögött némi kívánnivalót, mert egy helyre folyt össze a nagy része. A hasábburgonya azonban nem nyerte el a tetszésemet sem külsőleg sem belsőleg. A külső inkább deszka, túl széles és túl hosszú. Ebben az esetben én inkább a kevesebb több alapon jártam volna el. A belső, bár inkább kívül van a só. Ki halott már arról, hogy a hasábburgonya jó só nélkül. Tudom, az éttermek. A díszítés slágere az ananász volt, mivel több tányéron is felfedezhettem ezt a déligyümölcsöt.

A kiszolgálás megfelelő volt, a pincér udvarias és a sebesség is jó volt. Egyedül azt sajnálhattam, hogy a hideg gyümölcsleves tejszínhabbal elfogyott (saját kedvenc bővebben agy későbbi posztban). Az étlap nem évszakonként változó, többször is voltunk már itt és hasonló ételeket fedeztem fel akkor is, bár természetesen vannak újak folyamatosan.

Értékelés: 3,5/5