Ismétlás a tudás anyja és ha ez az egyik kedvenc ételünkkel történik, akkor nincs semmi probléma. Vagy mégis?

Zöldborsófőzelék

Mint fennt írtam, a zölborsófőzelék nagy kedvencem. Az ízével most sem volt komoly problémám, még némi kis fűszert is felfedeztem. Amivel baj volt az az állaga. Hihetetlenül híg. Inkább leves, mint főzelék. Ennek tudatában kész csoda, hogy volt íze a főzeléknek.

Ma egy ételt mutatunk be, mert egyikőnk se evett a másikból. Vajon jól tettük?

Gombás sertésragu

Az ízhatás semleges. Igazából semmilyen íz nem jött ki, csak ha nagyon megerőltettem magam, akkor éreztem egy kis gombát, de csak egy kicsit. A hús kevés volt és az egyikben ráadásul csontok is voltak, ami miatt az ehetetlen volt.Ha megnézitek, ez látszik a képen is (balra fennt). A rízs azonban meglepően jó volt, legalább is szerintem.

Bár tegnap meglett a FIDESZ kétharmad, mi szolidárisak voltunk és paradicsomos öntetes ételt ettünk.

Húsgombóc paradicsommártással

Szóval paradicsomszósz. Ez volt az étel legjobb része, szerencsére nem olyan, mint a paradcsomleves, mert az itt nagyon rossz. A húsgombóc közepes volt, mert bár az íze elviselhető volt, de voltak benne különböző kemény darabok, amik kellemetlenek voltak. A krumpli a hússal egyetemben kevés volt, de jobb volt az íze.

Megkésve bár, de törve nem... Ezt inkább hagyjuk. Szóval pénteken is ettünk, kicsit megkésve megmutatom, hogy mit.

Húsos tészta

Röviden a dolgok elejére szaladok és lelövöm a poént. Szörnyű volt. Hideg és rossz ízű. Ez utóbbi szerintem nem is szubjektív vélemény hanem általános. Nem igazán dőlt el, milyen húsból is készült. Túl sok volt a fűszer a húshoz képest, így leginkább a "hányás" jutott róla eszembe.

Lekváros nudli

Ma, a hét szokásos csúcspontján ismét két ételt próbáltunk ki.

Rántott hús franciasalátával.

Az ételnek nem volt pozitív oldala. Hideg volt és ízetlen. Ennek megkoronázása volt, hogy még rágós is volt. A franciasaláta nem volt olyan rossz, de azért a húsnak kellett volna a meghatározónak lennie.

Sült csirkecomb

képek holnap.

Ma ismételten megkóstoltuk mindkét lehetősget, bár kicsit furcsa, hogy az egyikhez megint tészta volt.

Rántott párizsi

Ez egy ránézésre is mirelit hús. Nem lehetnek tehát túlzottan nagy elvárásaink, így nem is nagyon csalódhatunk. Ez egy jó taktikának bizonyult ma is, mert így egész jónak érezette az ember az eléggé semmilyen ízű húst, ami a tányér legjobb része volt. A rizs nagyon nem volt jó. Teljesen összeállt gombócokba. A rizsnek eleve nincs túlzottan erős íze ám itt még ez sem volt érezhető. A ketchup tipikus nagyárúházas bóvli.

Vadas tokány

Tegnap kimaradtunk, mert leégett a processzorom. Béke poraira! Ez azonban a múlté, új (csak erre a feladatra új) géppel szerkesztem tovább Üzbégparaszttal a blogot. 2 nap = 4 étel. Lássuk:

Hétfő 1

Sertéspörkölt

Az íze egész jó volt, bár egy kis fűszert még elviselt volna, ami jobban kiemeli a húst. A tészta rendesen átfőtt alán egy kicsit túlzottan is és a szaft is kellő mennyiségű volt. Szerencsére a hús nem volt rágós.

Kedd 1

Szárazbabfőzelék kolbásszal

A kolbász most létfontosságú a megnevezésben. Ez ugyanis nem volt meg. Helyette virsli volt. A főzelék íze átlagos volt, mert nem igazán volt átütő. Az állaga jó volt, de mindkettő hőmérsékletére igaz volt, hogy hideg.

Üzbégparaszt áldozatai:

Hétfő 2

Pulykás rizottó

Kedd 2

Tejszínes karfiolfőzelék

A hétvégére megtört a jég és újra két ételt fogunk bemutatni, ám azt még nem tudjuk mikor, mert Üzbégparaszt jelenleg házon kívül van és kitudja mikor fog írni. Addig is:

Tejfölös lángos

Milyen meglepő, hogy végre nem fokhagymás, hanem tejfölös. Ez a hét fényponta véleményem szerint. A tészta átsült, ám mégsem volt nagyon kemény, mint az már néhányszor megesett. Egyedül egy kicsit több tejföl vagy jobban eloszlatva és azt mondom, hogy tökéletes, így "csak" nagyon jó.

Mákos tészta

Egyszer majd...

Biztosan mindenki halott már a Costes Étteremről, ha máshonnan nem hát a Michelin-csillag miatt a mindenféle médiákból. Sokaknak azonban nincs lehetőségük arra, hogy kipróbálják. Olvasni azonban többen tudnak, ezért javasoljuk, hogy akit érdekel, vegye meg vagy szerezze meg a TimeOut Budapest legfrissebb számát, ahol egy friss étteremkritikát olvashattok róla. Persze máshol is olvashattok róla, de nekünk ez van meg.

Címlap:

A cikk az 51. oldalon található!

Egy szomorú, esős csütörtökön, mi lehetne jobb egy kellemes ebédnél, tudva, hogy ezen a napon a legjobb egyébként is. De hogy tényleg felvidít-e, az mindjárt kiderül.

Párizsi csirkemell

Erről az ételről már Üzbégparaszt egyszer írt, bár akkor sárkánypecsenye volt a becsületes neve. Akkor sárkánygyomor kellett hozzá, azért volt sárkány. Most vajon franciás ízlelőbimbóérzékenység? Nem. Ehhez is sárkánygyomor kell. A csirkemell ugyanis nem volt a legjobb minőség. 3 lehetőség van magyarázatként: 1, rajta maradt a csirkén a melltartója 2, plasztikázott volt és rágós az implantátum 3, iszonyatosan inas. A maradékról elmondható, hogy viszonylag jó íze volt, de a ágósság rányomta a bélyegét mindenre. A rizibizi sem volt jó, mert nem volt rendesen megfőve. Összefoglalva, válaszként a nyitó kérdésre: nem sütött ki a nap gyomromban az ebéd hatására

Egy étellel jelentkezünk ismételten, mert a pirított csirkemáj már ránézésre olyan száraz volt, hogy elment tőle a kedvem, így maradt a

Rántott hal

Nagy dilemma, hogy vajon mit lehet írni egy ránézésre is mirelit ételről. Az "hús" jól volt megsütve, nem volt kemény, nem kozmált oda és viszonylag jól is volt szeletelhető. Az íze mirelit volt, azt hiszem erre mondják, hogy se íze, se bűze. Semmilyen jellege nem volt az ételnek, ráadásul fennt láthatjátok, hogy a majomnéznek sem volt sok ideje ezelllen tenni, mert hamar elfogyott (a képen az eredeti mennyiség van) és ráadásul a rízs közé volt öntve, ami átengedi magán, valamint egy részét fel is szívja. Ez egy tálalási baklövés.

A 13 egy szerencsétlen szám, így gondolják sokan, ráadásul nagyon utálom a keddet (meg a szerdát). Nézzük e két szerencsétlenség egybeesése mit produkált a mai ebédnél:

Sóskafőzelék

Bocsánat a vakuért, de merült a gép és a gyorsaság a szépség rovására ment. Kezdjük a a külső tulajdonságokkal. Zöld ezt látjuk a fényképen. De van ami csak egy videón látszódna: az állaga. Van ugye a leves, ami főzelék és a főzelék, ami leves, jó esetben legalább csak krémleves. Ez nem ez a kategória. Ez a főzelék, amit így csúfolnak, valójában leves. Lefolyik a kanálról. A végén meg kellett döntenem a tányért, hogy kiehessem a végét, pont  mint egy levesnél. Ebből kitalálhattátok, hogy az íze jó volt. Tényleg finom, egyetlen problémája, hogy nagyon kifinomult érzék kell az élvezéséhez. Ennek az oka közvetve az előbb említett folyósság, ami a túlzott vízhasználat szüleménye. A feltétről is essen néhány szó. Főtt tojás, nagyon hidegen. Erre azért figyelni kellene, hogy a főtt tojás, az nem hideg, ami hideg az legyen kaszinótojás. Üzbégparaszt véleménye is hasonló, bár ő hiányolt még belőle egy kis krumplit, ami szerintem fölösleges, mert már annyit kaptunk korábban.

A választások után sem áll meg az élet, ma is jelentkezünk a legfrisebb ételkülönlegességgel (eggyel), igaz késve, de tegnapi is ilyenkor jött a lényeg :D

Bolognai spagetti

Egyszer már volt ilyen. Azóta sok minden nem változott, tehát ezt a minőséget tartósan tudják hozni. A tészta kellőképpen megfőtt, bár a sajtot továbbra is szűk kanállal mérik és szerintem a paradicsomot is, de legalább nem voltak benne mindenféle darabok.

Péntek a desszertek napja, mint arra emlékezhettek. Tegnap után ismét földrajzi utazásnak lehettünk részesei, de az egykori Osztrák-Magyar-Monarchia egy másik nagyvárosába kalandozhatunk. Mivel?

Bécsi fánk

Szóval fánk. Sokkal jobb, mint a farsangi volt. A tészta puha. A "trendnek megfelelően" a csokis tetejű a vaniliás és a fehér tetejű a csokis. Bár erre valószínűleg csak azért jöttünk rá, mert tudtuk, hogy ezt kell keresni. A csokis még elment, de a vaniliás nyomokban sem emlékeztetett a vaniliára, sokkal inkább a vízre. A laktatósága is eléggé kérdéses, de a csokis jó volt.

Továbbjutott a Bayern!!!! Nagyszerű hír. Bár ez nem gasztronómia, de örülünk neki. A ma egy ételt ettünk, ami  nem más, mint a

Budapest sertészselet

Hogy mitől Budapest, azt senki ne kérdezze, mert semmi közöset nem láttam. A másik kérdés az, ha szelet, akkor miért van kis darabokra vágva? Megválaszolhatatlan kérdések. Ezek az apróra vágott húsok egyébként sem nekem valóak, mert megint került hozzám egy mócsingos, szörnyű. Az íze egyébként nem volt rossz, de kiemelkedő sem, mert eléggé semleges volt, nem nagyon találkozott fűszerrel, biztos tegnap elfogyott.

Egy hét pihenő után visszatérünk. Természetesen ez idő alatt sem tétlenkedtünk, voltunk étteremben is, de erről majd később írok. Ma azonban visszatértünk a régi kerékvágásba, de nem tetszett a sárgaborsó főzelék ezért csak

Paradicsomos káposzta

van a terítéken. Ez az étel azok közé tartozik (nem ritka), amit szeretek. Ez a mai azonban csalódást okozott. Máskor azt kritizálom, hogy kevés a fűszer, ám ez most egyáltalán nem igaz, átestünk a ló tulsó oldalára. Annyira borsos volt, hogy már szinte csípett és ezt Üzbégparaszt kolléga is érezte. Az állag egyébként jó volt és a többi fűszer mennyisége is helytálló. A rántott bélszín vagy ízetlen volt, vagy nem tudom, mert az imént emlitett fűszerezettség minden más ízt elnyomott.

Utolsó "munkanapunkon" két főzeléket muataunk be. Persze az utolsó csak erre a hétre vonatkozik, mert Húsvét után megújult erővel folytatjuk az evést.

Zöldbabfőzelék

A többséggel ellentétben, legalább is szerintem többség, én szeretem a főzeléket. A zöldbabot sem vetem meg. Így ez a mai ebéd első látásra jónak tűnt. Nem is nagyon kellett csalódnom, az alapízek megvoltak. Egy kis fűszert, elsősorban kaprot hiányoltam belőle. Ez utóbbi, valószínűleg volt benne, de nagyon kevés. A víz azonban egy kicsit sok volt. A feltétnek adott pörköltről nem igazán van mit írni, mert annyira kevés volt, hogy ugyan nem volt mócsingos, de ez alapján nem merek általánosítani.

Kelkáposztafőzelék

Kolléga Úr, kérem!

Mivel egymás mai választását nem ismertük, ezért egy fajta ételt tudunk csak ma bemutatni.
Ez pedig:

Lecsós tarhonya

Miért lecsós? Mert paradicsomos paprikás virslis szósszal van leöntve a tarhonya. Ez utóbbi állagával nem volt nagy probléma, nem ragadt össze. A virsli is jó volt megfőzzve, de hiába látszik soknak, mivel vékkonyra van szelve, így már nem olyan sok. A szószban inkább a paradicsom dominál, a papirika csak nagy darabokban (brrrr) 

jelenik meg. A tojást nem ismeri, pedig az ugyebár a lecsó egyik alapanyaga. Az összhatás azonban valóban így jobb, a tojás elég bizarr lett volna.

Elindult egy újabb hét újabb ételekkel. Ma szerencsénk volt, és két lehetőség közül válaszhattunk és ezt ki is használtuk. Sajnos egy kis malőr történt a fényképpekkel, még pedig az, hogy nem állítottam át a felbontás, a 7,2 MP viszont széthúzza az oldalt ezért most csak link lesz. De vissza az ételekhez

Első:

Marsall máj

Képért kattints ide!

Ez egy sertésmájat takar egy kis krumplipürével. Az íze egészen jó volt, végre egy kis fűszer is volt rajta, ami nem csak só volt, mert ez utóbbiból egy kicsit még kerülhetett volna rá. A hús egyébként puha volt és egy kis szafttal is meglocsolták. A köretként tálalt krumplipüré is megérte az árát, csak a lé miatt kicsit túl máj ízű volt, de nyomokban még azért érezhető volt a krumpli, még ha por is volt.

Másik:

Sertéstokány

Képért kattints ide!

Na, az étel maga a korábbi lecsókolbászos-különlegességeghez képest több pozitívumot is tartogatott. Az első, hogy nem volt száraz, bőven volt szaftja, aminek köszönhetően nem maradt ott a tányéron a rizs. A másik, hogy végre nem volt tele a hús nagy mócsingokkal (bár ez lehet, hogy csak szerencse). A kolbász továbbra is rossz, de ha azt elhaggyuk, agész ehető kaja

Elérkeztünk a hét utolsó munkanapjához. Mit tartogatott számunkra a mai ebéd? Kétféle tésztát. Melyiket?

Krumplis tészta

Ez az igazi kihívás. Mit lehet egy krumplis tésztáról írni. Nemsokat, de azért valamit megpróbálok. Az állaga jó, a krumpli puha, a tészta nincs szétfőve. Az íze elmegy, nem egy extra, de ez nem is egy arra való étel. Azt tudja, ami elvárható tőle. Külön plusszpont az uborkáért, ami egy kis plussz színt visz az ízvilágba és ha valaki ügyes a levével egy kis nedvességet vihet plusszban az ételhez, ami a krumpli miatt száraz. A mennyiség azonban, hmmm....

Volt egyébként leves is, tárkonyos raguleves. Kép nincs, mert nem ez a főtéma. Azonban szeretném megjegyezni, hogy a kukorica ára soha nem látott csúcsokat döntögethet. A levesben ismét volt kukorica. Ez azért érdekes, mert tegnap is dupla adaghoz volt szerencsénk.

És

Grízes tészta

Megboldogult Kádár elvtárs egyik kedvencéről bővebben majd Üzbégparaszttól olvashattok!

Ma egymástól függetlenül választottunk, így mindketten ugyanazt ettük. Ez pedig:

Grillezett csirkemell

Előljáróban annyit, hogy ennek semmi köze a grillhez. Ez nem grill, hanem sima sült hús. Ez a csirkemell életében nem látott grillezős sütőt, de még alul-felül sütőt sem. Ez egy sima fsült hús egy kis szósszal. Más probléma nincs vele, új kategóriájában teljesen átlagos. Nem lepődtünk meg az ízeken. A saláta azonban nem a legjobb. Túl sok benne a káposzta. Egyébként pedig nem értem, hogy miért adnak egy kukoricát tartalmazó salátához kukoricás rizst. Egy választ látok rá: a msolékban is van kukorica.

Ma szerencsétlenségünkre ismét volt választási lehetőség. Szerencsétlenségünkre, mert így okolhatjuk magunkat amiatt, hogy miért nem azt választottuk. A mai első versenyző:

Rakott zöldbab

Ha egyszóval szeretném jellemezni, akkor azt mondom rossz. Ha kettővel, akkor nagyon rossz, és még folytathatnám a sort. Bár a kép nem tökéletes, az látszik rajta, hogy igen csak oda van kozmálva. Emiatt ropog a bab. Brrrr. A hús csak mutatóban szerepel, de lehet csak azért nem találkoztam többel, mert a nem túl megsült darabokra vadásztam, több kevesebb sikererrel.  Az ízvilág azért még érezhető, aminek meg is találtam a hiányosságát: nincs rajta tejföl. Egyes, leülhet. A többi íz nagyjából megvan, de nagyon dominál a bab. Rossz, az égettség szinte ÁNTSZ-ért kiállt.

Második versenyző:

Majorannás krumplifőzelék fasírttal

 Kezdjük a főzelékkel: 80% víz 5%tej(talán) 14%krumpli, 1% egyéb alapanyag. Ez csak nekem undorító? Néha egy-egy "ételkülönlegességet" ráborítanék a szakács fejére, vagy megetetném vele, nemtom melyik a rosszabb. Majorannát meg véletlenül sem éreztem rajta, és ha két-három krumplidarabot találtam.

A fasírt meg 80%szójapor, 15%hús, 5%fűszer. Ennyire drága a hús? De most tényleg. Vidéki házaknál abból lesza fasírt, ami nem fér a kolbászba disznóvágáskor, csak zsemlemorszával vegyítve. És ez itt mi? Ha szóját akarok, indiai étterembe megyek. Mondjuk az íze annyira nem volt rossz, pontosabban ehető.

by Üzbégparaszt

Ma ismét szerencsénk volt mindkét ételhez, ám hogy ez mennyiben tekinthető szerencsének, az kiderül az alábbiakból.

Első lehetőség:

Borsos tokány

Szóval. Hogyan is kezdjem. Ugyebár a névben nincs utalás arra, hogy milyen húst várjunk. Kár, mert nem igazán derült ki, volt benne némi zúza szerű, de nem biztos, hogy az és még talán volt más is. Igazából nem volt felismerhető. Ezeket után az ízéről nem sok mit kell írnom, mert szerintem eléggé egyértelmű. A tarhonya jó volt, nem ragadt nagyon össze.

Mátrai aprópecsenye

Nekem volt szerencsém ehez a kajához...pontosabban balszerencsém. Elsőre nem tudtam eldönteni, ez vajon brassói-e egy kicsit gagyi kivitelezésben, vagy valami más? Nos, az aprópecsenye elnevezés ráillik a kajára, csak mondjuk úgy mint apró pecsenye, merthogy szemmel láthatóan kevés húst adtak a tányéromra. Ez a húsok kifejezetten zsíros minősége miatt rendkívül kellemetlen. A másik a krumpli "minősége", amibe belekötnék. Alősször is, ez vajon párolt- főtt- vagy sült krumpli? Merthogy az állaga alapján főtt vagy párolt, de akkor HOGY A FRANCBAN ÉGETT MEG?!! Ha meg sült, akkor vízben süthették :D.

Összességében, a látszat nem csal, amikor megláttam a készítményt rögtön tudtam, hogy az ideális "moslék-alany", dicsérni nem lehet, csak lehúzni. Elfogyasztása után sem változott a véleményem, így 10 pontból 2,5.

by Üzbégparaszt

Mindőn meglepő, ma is csak láthattuk, hogy van kétféle lehetőség, de nem választhattunk, mert nem volt miből. Így nem maradt más lehetőségünk, mint:

Húsgombóc paradicsommártással és krumplival

Ahogy a képen is látható, a gombóc nagyon megsült. Az ízén ez azonban nem érződött, ám nem is nagyon volt min. A paradicsomos mártás túl folyékony volt, ilyen állag arra való, ha csak finoman meglocsoljuk az ételt. Ez így nem jó. A krumpli pedig krumpli volt semmi extra. A mennyiség figyelemre méltó, de nem pozitív értelemben. Maga az étel alapjáraton jó, de ez most nem annyira. Nem rossz, de nem is jó és ráadásul kevés is.

A Solier Étterem nemcsak egy étterem, működik benne egy külön cukrászda is. Nagy kiváncsiság volt bennem, mielőtt beléptünk, mert hát azért az étterem chéfje mégis Fodor Sándor, aki a Hagyomány és Evolúció versenyen a zsűri különdíját kapta.

A kiszolgálás jó, a két pincér kedves, mosolygós. Azonban támadt egy kis problémánk, mert a főételeknél történt egy kis kavarodás, de ezt készségesen megoldották és egy kis vígaszdíjat is kaptunk, így nem lett keserű a szánk íze. De miért is lett volna? Az étel, legalább is amit én ettem nagyon jó volt. Levesenek vegyes gyümölcsökből készült gyümölcslevest ettem. Ha nem is a legjobb, amit valaha ettem, de mindenképpen finom. (A legjobbról majd valószínűleg külön bejezés lesz, vagy bemutatom azt a vendéglőt is.) Ezt higgyétek el nekem, mert gyümölcslevesben szakértő vagyok. Volt, hogy egy hétig csak azt ettem, különböző helyeken. Az mondom így, hogy finom volt.

A főételem jércemell cambemberttel sütve, narancsos mártással, karottás rizottóval. A hús kitűnő, puha, omlós és a fűszerezettsége is rendben volt, jól együttműködött a sajttal. A narancsos mártás szintán telitalálat, nagyon feldobta az egyébként is jó ételt na és persze látványnak sem utolsó. A rizottó annyira nem volt tökéletes állagú, de az íze jó volt. Íme:

Mivel ez a chéf ajánlata volt, így 1dl bor is járt hozzá. Ezt meg is kaptuk.

Mindent összevetve nem csalódtam az étteremben.

U.i.: Ha valaki betér kóstolja meg a limonádét is, amin úszkálnak a citromok.

Az étterem címe: http://www.solier.hu/

Egy de akár több látogatást mindenképpen megér.

Itt megragadnám az alkalmat, hogy gratuláljak Fodor Sándornak a versenyen elért eredményéhez.