Egy szomorú, esős csütörtökön, mi lehetne jobb egy kellemes ebédnél, tudva, hogy ezen a napon a legjobb egyébként is. De hogy tényleg felvidít-e, az mindjárt kiderül.

Párizsi csirkemell

Erről az ételről már Üzbégparaszt egyszer írt, bár akkor sárkánypecsenye volt a becsületes neve. Akkor sárkánygyomor kellett hozzá, azért volt sárkány. Most vajon franciás ízlelőbimbóérzékenység? Nem. Ehhez is sárkánygyomor kell. A csirkemell ugyanis nem volt a legjobb minőség. 3 lehetőség van magyarázatként: 1, rajta maradt a csirkén a melltartója 2, plasztikázott volt és rágós az implantátum 3, iszonyatosan inas. A maradékról elmondható, hogy viszonylag jó íze volt, de a ágósság rányomta a bélyegét mindenre. A rizibizi sem volt jó, mert nem volt rendesen megfőve. Összefoglalva, válaszként a nyitó kérdésre: nem sütött ki a nap gyomromban az ebéd hatására