A 13 egy szerencsétlen szám, így gondolják sokan, ráadásul nagyon utálom a keddet (meg a szerdát). Nézzük e két szerencsétlenség egybeesése mit produkált a mai ebédnél:

Sóskafőzelék

Bocsánat a vakuért, de merült a gép és a gyorsaság a szépség rovására ment. Kezdjük a a külső tulajdonságokkal. Zöld ezt látjuk a fényképen. De van ami csak egy videón látszódna: az állaga. Van ugye a leves, ami főzelék és a főzelék, ami leves, jó esetben legalább csak krémleves. Ez nem ez a kategória. Ez a főzelék, amit így csúfolnak, valójában leves. Lefolyik a kanálról. A végén meg kellett döntenem a tányért, hogy kiehessem a végét, pont  mint egy levesnél. Ebből kitalálhattátok, hogy az íze jó volt. Tényleg finom, egyetlen problémája, hogy nagyon kifinomult érzék kell az élvezéséhez. Ennek az oka közvetve az előbb említett folyósság, ami a túlzott vízhasználat szüleménye. A feltétről is essen néhány szó. Főtt tojás, nagyon hidegen. Erre azért figyelni kellene, hogy a főtt tojás, az nem hideg, ami hideg az legyen kaszinótojás. Üzbégparaszt véleménye is hasonló, bár ő hiányolt még belőle egy kis krumplit, ami szerintem fölösleges, mert már annyit kaptunk korábban.